Elérhetőségek


9700 Szombathely,
Akacs Mihály u. 41.
Telefon: 94/316-830

Technológiák

Komposztálás

Kommunális szennyvíziszap komposztálása

Az úgynevezett víztelenített, vagyis minimum 16% szárazanyag-tartalmú kommunális szennyvíziszap mezőgazdasági hasznosítása vagy bányarekultivációs célú felhasználása előtti fertőtlenítésére és tápanyagpótlásra alkalmas anyaggá történő feldolgozására a komposztálás jelent megoldást. A kommunális szennyvíziszap önmagában azonban nem komposztálható.

A komposztálási folyamat eredményes lefolyásához és az ezzel egyidőben zajló fertőtlenítéshez megfelelő hőfok elérésére, megfelelő nedvességtartalom és szén-nitrogén arány beállítására van szükség. Gyors komposztáláshoz aerob környezetre, elegendő oxigén bevitelére kell törekedni, amihez a megfelelő prizmaméret és a prizma átkeverés-átrakás időpontjainak betartása elengedhetetlen.

 

   http://innowest.hu/images/microsites_custom/11111641/komposztalas/01 http://innowest.hu/images/microsites_custom/11111641/komposztalas/02

 

A komposztálás során végbemenő bomlási folyamatok végrehajtói élő szervezetek, főképpen baktériumok és mikroszkópikus gombák, de részt vesznek a folyamatban alacsonyabb rendű állati szervezetek is. Az elszaporodásukhoz, testük felépítéséhez szükséges anyagokat és az életműködésükhöz az energiát a szerves anyagok hasznosítása útján nyerik.

A könnyen bontható szervesanyag komponensek (cukor, keményítő) bomlása gyorsabb ütemű, mint a nehezen bonthatóké (lignin). A komposztálás korai időszakában a könnyen bomló anyagok részben elbomlanak. A nehezen bomló komponensek azonban az érlelés előrehaladásával viszonylagosan felszaporodnak, illetve ezzel párhuzamosan a mikroorganizmusok szintetizáló tevékenysége révén egyre nagyobb mennyiségben jelennek meg a szintén bontható, stabil huminanyagok.

Az aerob komposztálás intenzív hőtermeléssel indul. Ebben a szakaszban a magas, 50-65 °C körüli hőmérséklet elpusztítja a patogén kórokozókat, miközben termofil mikroszervezetek révén tovább folytatódik a nehezebben bontható szerves anyagok lebontása. A forró szakaszt követően csökken a hőmérséklet és ismét mezofil mikroszervezetek szaporodnak el, közben csökken az oxigén felhasználás. Ez a szakasz - az előzőekhez viszonyítva - redukciósnak tekinthető.

A szennyvíziszap sikeres komposztálásához mindenek előtt biztosítani kell azokat a közel optimális feltételeket, amelyek az aerob lebontási folyamatok minél gyorsabb beindulásához és lezajlásához szükségesek. Ezek a feltételek a következők:

  • A mikroorganizmusok minél nagyobb mérvű elszaporodásához a szén (C) - nitrogén (N) aránya egy viszonylag jól behatárolható értéktartományon belül kell, hogy mozogjon. A komposztálandó anyagban az optimális C/N arány 30-35:1 között ingadozik. A kommunális szennyvíziszapoknál ez az érték alacsonyabbat mutat, így szükséges az előírt mennyiségű növényi hulladék adagolása a szennyvíziszaphoz.
  • A szervesanyag lebontás folyamataiban résztvevő mikroorganizmusokat aerobokra és anaerobokra lehet osztani. Az anaerob típusú bomlást végző mikroorganizmusok a levegő oxigénje nélkül is megélnek, a lebontási folyamatok eredményeképpen kismolekulájú szerves anyagok keletkeznek és a közeg hőmérséklete nem emelkedik 30-35 oC-nál magasabbra.

    Az aerob lebontást végző mikroorganizmusok életműködésük során túlnyomóan a levegő oxigénjét használják fel. Tiszta aerob lebontás esetén a szervesanyagból a felépülő mikroorganizmus sejteken kívül széndioxid és víz keletkezik. A hőmérséklet gyorsan emelkedik 50-65 oC-ra.

    A komposztálás kezdetén szükséges a szervesanyag lebontását aerob irányba terelni, ezzel lehet elérni, hogy a patogén kórokozók ártalmatlanításához szükséges hőmérséklet megteremtődjön. Ezt pedig a prizmák átforgatásával, oxigén bevitelével lehet biztosítani.
  • A viszonylag magas (50-65 oC körüli) hőmérséklet rövid időn belüli (2-3 nap) elérése, valamint a 10-15 napig történő szinten tartása elsődleges cél a komposztálásnál. A magas hőmérséklet elsősorban a megfelelő oxigén ellátottság eredményeképpen, az aerob lebontási folyamatok következményeként jön létre. Nagyon fontos a hőmérséklet nyomonkövetése, annak 3-4 naponkénti ellenőrzése, mivel így közvetve betekintést nyerhetünk a lebontási folyamatok alakulásába. Hideg évszakokban szükségessé válhat a bomló anyag és a külső környezet közötti hőcsere csökkentése - természetesen az oxigén bevitel megtartása mellett. Ez elsősorban a komposztálandó anyag (prizmák) relatív felületének csökkentésével érhető el.
  • A komposztálásra kerülő anyag optimális nedvességtartalma 65-75%. Rendszerint külön vízpótlásra nincs szükség, mivel a szennyvíziszap nagy nedvességtartalma és a szénforrásként felhasznált növényi hulladék alacsony nedvességtartalma az összekeverést követően általában a megkívánt nedvességtartalomnak felel meg.
    Figyelembe kell venni, hogy a lebontás - különösen az aerob - jelentős mennyiségű vízképződéssel jár, ugyanakkor a tartósan magas hőmérséklet következtében nagy lehet a párolgás útján bekövetkező vízveszteség is. A kettő azonban rendszerint kompenzálja egymást.
    Szükség esetén - optimálisnál magasabb hőmérséklet, nagy szárazság esetén - a nedvesség pótlásáról természetesen nem szabad megfeleledkezni, mivel az optimálisnál alacsonyabb nedvességtartalom csökkentheti a mikroorganizmusok élettevékenységét.

Az általunk alkalmazott komposztálási folyamat gyakorlata

1. A víztelenített szennyvíziszapot zárt szállítókonténerekben tehergépkocsival szállítjuk a komposztáló telepre. A szennyvíziszapot vízzáróan burkolt (beton) felületre valamint erre terített növényi hulladékra (esetünkben szalmára) ürítjük változó hosszúságú prizmába rakva. A leürített iszapra további megfelelő mennyiségű szalmát szórunk.

 

http://innowest.hu/images/microsites_custom/11111641/komposztalas/2 http://innowest.hu/images/microsites_custom/11111641/komposztalas/05

 

2. A szalma-szennyvíziszap-szalma réteget homlokrakodóval trágyaszóróra rakjuk. A traktorral meghajtott trágyaszóróval összekeverjük a szalmát a szennyvíziszappal és közben a traktor által vontatott trágyaszóró lassú előrehaladásával megfelelő méretű prizmába rakjuk. E művelet során a szalma-szennyvíziszap összekeverésével kissé homogenizáljuk az iszap-szalma keveréket, egyidejűleg elvégezzük levegőztetését, vagyis az oxigén bevitelt. A művelet végén szükséges a prizma kiigazítása, összerendezése.

 

http://innowest.hu/images/microsites_custom/11111641/komposztalas/4 http://innowest.hu/images/microsites_custom/11111641/komposztalas/5 http://innowest.hu/images/microsites_custom/11111641/komposztalas/9

 

3. A prizma hőmérsékletét 3-4 naponta ellenőrizzük. Amint a prizma hőmérséklete elérte a 50-65 oC-ot, néhány nap után az előző pont szerint újra átkeverjük és új prizmába rakjuk. Ezen átforgatási műveleteket meg kell ismételni a hőmérséklet és nedvességtartalom függvényében meghatározott időközönként még kétszer vagy háromszor.

Ahhoz, hogy a patogén kórokozók elpusztuljanak, 10-15 napon keresztül 50-65 °C hőmérsékleten szükséges tartani a komposztálandó anyagot. A hőmérséklet csökkenése oxigén hiányára utal, ezért kell a prizmát átforgatni.

4. Az érlelés befejezése után időjárástól függően kb. a 28.-30. nap után a komposzt az utóérlelő térre átrakható.

http://innowest.hu/images/microsites_custom/11111641/komposztalas/6  Az utóérlelő téren a hőmérséklet már nem emelkedik 35-45 oC fölé, mivel az aerob bomlási folyamatok döntő része ekkorra már végbement. A szervesanyag lebontás tovább folytatódik, amiben a mikroorganizmusok mellett nagyobb szerephez jut a mezo- és mikrofauna is. Az utóérlelő prizma hőmérsékletét hetente célszerű megmérni. Az említett hőmérsékletnél magasabb érték regisztrálása, vagy nagy szárazság esetén nedvesítést kell végeznünk.

Az utóérlelőben a komposztálódás folyamata 1-3 hónap alatt befejeződik.

5. A kész komposzt felhasználása előtt el kell végeztetni a komposzt fizikai-kémiai és mikrobiológiai-parazitológiai vizsgálatát. Amennyiben a vizsgálati eredmények nem tartalmaznak valamilyen kizáró tényezőt, akkor a kész iszapkomposzt kiszórható az előzetesen e célra bevizsgált és engedélyeztetett mezőgazdasági művelés alatti területekre. A kiszórás a talajvédelmi tervben előírt dózis szigorú betartásával történhet. A kiszórást követően a hatályos rendeleteknek megfelelően mielőbb gondoskodni kell a kiszórt komposzt beszántásáról.

A talaj szennyezésének megelőzése, a károsító anyagok feldúsulásának megakadályozása érdekében meghatározott időszakonként talajvizsgálatokat kell végezni és ennek birtokában új hatósági engedélyek beszerzése szükséges, miután ezek az engedélyek maximum 5 évre adhatók.
A komposztálás előnye az injektálással szemben, hogy a szennyvíziszapot fertőtlenítve és lényegesen magasabb feldolgozottságú anyagként juttatjuk vissza a talajba, hátránya ugyanakkor, hogy a komposztálási folyamat gépi műveletei során az ember elkerülhetetlenül kapcsolatba kerül a szennyvíziszappal.


« Vissza az előző oldalra!
INNOWest Kft. - Magyar